Ez egy simbatikus blog

Naszóval: A blogolás az jó dolog úgy egyébként. Egyszer mondta nekem egy kedves régi, hogy miért is nem írok mert az jól áll v. megy nekem. Azt válaszoltam, hogy nem szeretném ha összehasonlítanának a felmenöimmel.
Egyébként meg lehet benne valami. Tényleg kellene írni.
Több okból.
Egyszer mert tényleg jól áll. (Önbizalom rulez. swantöl loptam:-) )
Másszor mert kicsit precízebb vagyok írásban. Na jó, mondjátok, hogy körülményes. De azért verbális orális müfajban meg napláne.
Harmadszor mert csak.
És akkor, most arról, hogy miért nem.
Egyszer hova, kinek, minek?
Van a napló, a számítógépem, a fiók, újság, könyv stb. Meg a (szno)blog. Elöbbieknek annyi az értelme, mint venni egy drága és szép nyakkendöt (lásd bonafide) és csak otthon a tükörnek mutogatni. Nekem jó. Vagyis nekem sem. Mert hát azért vesz az emebr szép drága nyakkebndöt, hogy jól megmutogassa és azért ír, hogy tudasson. lásd exibiciklizmus.
Namost a sajtót átugrom mert úgyis a blogoláshoz akartam kilyukadni.
A bloggal az a baj, hogy addig használható, amig inkognitó maradsz. Illetve ezzel magam sem értek egyet teljesen. Mert ha olyanok olvassák, akik ismernek, -azaz nem vagy inkognitóban- akkor azok ISMERNEK. Tehát sok újat nem tudok mondani, legfentebb tudósítani ha messze vagyok pl. július 4-éröl stb. (lásd swan). Vagy nem ugathatok le ismerösöket. /pill. most nem erröl van szó! (illetve részben)
Ha meg nem ismernek akkor
ÁááááááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁááááááááÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁáááááááááááá
Na mindegy. Most jól véleményt alkotnék, de sajnos nem teszem.
Ez a bajom. Ezért írtam ennyit?